Színház




Nimród vére


Táncszínházunk mintegy négy ezer néző előtt tartotta a "Nimród vére" című táncjátékának ősbemutatóját 2006. augusztus 18-án a kiskunfélegyházi volt Bem József Lakatanya alakulóterén. Az előadás két részből állt, első felvonása a Csodaszarvas, a második az Attila, Isten kardja című legendákra épült. A két történetből írtunk dramaturgot, melyhez Kormorán zenéket válogattunk, illetve írtam hozzá dalt (Táltos imádság). Ötszintes színpadot építettünk fel a háttérben lévő emeletes raktárépület elé, kihasználva annak adottságait. Az épület így nem csak háttérként és öltözőként funkcionált, hanem ablakait jelenetekre, lapos tetejét íjászok, sámán dobos elhelyezésére is felhasználtuk. Az oldalszínpadokra a régi idők hangulatát idéző díszleteket, tűzrakást, eredeti jurtát építettünk.






Kritikai írás az előadásról

Rosta Ferenc: Száll(t) az ének szájról - szájra... (Félegyházi Közlöny 2006. 18. sz.)

A kiskunfélegyházi államalapítási ünnepségsorozat vitán felül legkiemelkedőbb, legtartalmasabb programja a Félegyházi Táncszínház legújabb produkciója, a "Nimród vére" előadás volt. Túlmenően ezen az eléggé tárgyilagos és hűvös objektivitású mondaton, feltétlenül érdemes egy kicsit a kulisszák mögé is bepillantani.





E sorok írója nem igazán hivatott arra, hogy rendezői, színházkritikusi szemmel értékelje a Bem József laktanya gyakorlóterén szikrázóan csillagos égbolt alatt lezajlott másfél órát. Nem is erről szól e pársornyi írás. Sokkal inkább arról, hogy egy maroknyi félegyházi fiatal (vagy kevésbé fiatal) néhány éve már reményteljes elszántsággal és makacs kitartással dolgozik azon, hogy minél több értéket, tartalmat, szépséget adjon a város polgárainak. Azoknak, akik megtekintik előadásaikat. Azon produkciókat, melyeket bizony amatőr körülmények közt (áldozatot hozó támogatók jóvoltából) kénytelenek létrehozni, de a lehető legmagasabb szinten, mert egyrészt így követeli önbecsülésük, másrészt, ha nem lenne jó, amit csinálnának, hamar elfordulnának tőlük a nézők! "Szent őrültek" ők, helyben és távol tanuló diákok, dolgozó emberek, akik időt és fáradtságot nem kímélve összehoznak egy-egy előadást, szöveget, forgatókönyvet írnak, dalokat szereznek, táncosokat verbuválnak, "beszédítenek" szülőket, vállalkozókat, támogatókat, városvezetőket, jószerivel maguk mellé állítják a fél várost. Arra itt és most nincs hely, hogy sok-sok ügyes és dicséretes elgondolásukat, tettüket felsoroljuk, de néhány villanást a legsúlyosabbak közül leírhatunk.




Először is ezek a fiúk- lányok- nők és férfiak nem egy "egyszerűbb" szórakoztató show műsort állítanak össze (az sem lenne kis dolog!), hanem elgondolkodtató, nevelő, komoly témájú, erkölcsi tanulságokat hordozó történelmi, illetve irodalmi műsorokat visznek úgy színpadra, hogy azokat is megragadják, akik a látvány szintjénél ritkán engedik magukat mélyebbre süllyedni. Ez valóban fantasztikus teljesítmény, mely minden elismerést megérdemel! Pedig milyen nehéz összeszedni egy ilyen "amatőr" csapatot, hiszen iskolaidőben tanulnak valahol a diákok, dolgoznak a felnőttek. Nyáron az emberek pihenni, utazni vonulnak, ki erre, ki arra. És mégis ezek a fanatikus szervezők minden eddigi esetben meg tudták oldani, hogy egy-egy előadásra összeálljon egy nagyszerű csapat. Egy másik, nem akármilyen tett is említést érdemel. Az, ahogyan összehozták egy ilyen ügyben a várost.







Olvashattuk táblákon, hogy mennyi cég, magán és hivatalos személy adta nevét és anyagi, erkölcsi támogatását, hogy ez a nemes és szép "ügy", az épp soron következő előadás, megvalósulhasson. Bizony jó volt látni, hogy az előadáson mennyi (több ezer!) félegyházi szorongott ott a laktanyaudvaron. A közösségi lét, mód, átélésének nagyszerű alkalmai ezek a produkciók. A következő megjegyzés már lényegében többször felvetődött, le is íródott. Minden ilyen megmozdulás újabb bizonyítéka annak, hogy mennyi ügyes, tehetséges emberrel, fiatallal kellene jól sáfárkodnia Félegyháza illetékeseinek.





A Félegyházi Táncszínház elfoglalta helyét (nem csak ezzel az előadással!) abban a sorban, amelyet a Félegyházi Fúvószenekar, a Zenebarátok kórusa, a Mazsorett együttes, a képzőművészek és más, itt most felsorolásra nem került (pl. a sport vonal!) tehetségek fémjeleznek. Nyugodtan elmondhatjuk - igenis merjünk nagyok lenni! - városunk kulturális központ lehetne.





Maradva az aktualitásnál, a "Nimród vére" is, de az előző táncszínházi produkciók olyan szintűek, amelyek tovább kívánkoznak. Más városok ünnepi alkalmával fel lehetne léptetni városunk előadóit. Mondjuk a kecskeméti napokon egy esti előadásba bőven beférnének ezek a produkciók. (Erre csak egy példa. Egy kecskeméti művész, aki nem járatlan a színház világában, látva a félegyháziak "István, a király" előadását, kijelentette - sokkal jobb volt, mint a kecskeméti színházi előadás! No comment!) Nyugodtan ki kellene lépni abból az álszerénységből, hogy hát ez "csak amatőrök" előadása! Ezek a felvetett gondolatok csupán villanások, de erről az előadásról sokan és sokat beszéltek, beszélnek. Általános a megállapítás, hogy remek volt. Nagyszerű! Bravó! Köszönjük az egész színpadi csapatnak, a "háttérdolgozóknak" és mindenkinek, akik augusztus 18-án ilyen emlékezetes előadást varázsoltak a félegyházi éjszakában.











Az előadás szereplői voltak

Mesélő: Vas László
Igézők: Rekedt Gréta, Koncz Eszter
Nimród: Tóth Róbert
Hunor: Tóth Hunor
Magor: Tóth Richárd
Attila: László Norbert
Főtáltos: Farkas Arnold
Pápa: Jankovszki Ferenc
Gyermek Magor: Dankó Dániel
Gyermek Hunor: Gulyás Gergely
Vak ember: Fraskó Rita
Táltosok: Tóth Ildikó, Barna Ervin
Szarvas és táltos: Nánási Tamás
Dúl király lányai: Mayer Zsóka, Kis Orsolya
Énekesek: Csonka Szilvia, Fekete Zoltán, Gárgyán Ildikó, Mészáros Csilla, Pázmándi Judit.
Táncegyüttesek: Kécskei Táncegyüttes, Egység Művelődési Egyesület Sirülő Tánccsoportja-Kikinda, Többcélú Közös Igazgatású Közoktatási Intézmény művészeti iskola tánccsoportja, Padkaporos Táncegyüttes, Félegyházi Táncszínház tánckara.
Íjászok: Dinnyés Gyula, Dinnyés Tamás íjászoktatók, Dinnyés Ádám, Csenki Tamás, dr. Mészáros László, Drozdik Károly, Pracu Mihály.
Lovasok: Kiss Sándor, Mészáros Gábor, Baranyi Ádám, Locskai István, Szabados Mihály, Csincsák Réka, Kiss Tamásné.
Ékszertervező: Bátóczky Réka
Pyrotechnikai effektek: Lantos János, Enyedi Miklós
Projektor, valamint "Úr hangja": Takács István
Színpadtechnikai munkatársak: Szabó Annamária, Nagy Zsófia, Magosi Erika, Bodor Mariann, Nagy Orsolya, Zsígó Péter, Balogh Levente, Molnár István, Kass László, Tóth Tamás, Sajtos Mihály, Mészáros Gábor
Hang- és fénytechnika: Göttinger László, Kéri Balázs
Jelmeztervező: Magony Zsuzsanna
Jelmezek: Lantosné Vadász Katalin, Kovácsné Vadász Éva
Látványterv, színpadmester: Lantos Szabolcs
Az előadás koordinátora: Csonka Szilvia

Szövegkönyv: Rekedt Gréta
Zenei rendező: Vas László
Társ koreográfus: Kátai Tibor, a Sirülő táncegyüttes vezetője
Rendező-koreográfus: Kasza Ákos


Nimród vére előadások:
2006. augusztus - Kiskunfélegyháza
2006. szeptember - Kikinda (Szerbia)
2008. augusztus - Tiszakécske
2010. augusztus - Bugac (Kurultaj)



Fotók: Hajdú Ferenc



Oldal elejére